Augusztus 7.
Erre a napra a Gerlos Hochalpenstrasse megjárását terveztük, de mivel hagytunk még 1-2 szuvenírt fenn a Grossglocknernél, útba ejtettük azt is. Ezt a döntést később nagyon nem bántuk meg:) Sikerült kifogni egy olyan gyönyörű, tiszta délelőttöt, amikor felhő csak mutatóban volt az égen, éppcsak azért, hogy jó hátteret adjon a hegycsúcs lefényképezéséhez! Áldottuk is a szerencsénket, más túraleírások, de még az osztrákok szerint is csak nagyon kevés ilyen nap van arra egy évben.
Az utat arra folytattuk, amerrõl első nap visszafordultunk, át a hegyen. Az alagútnál megálltunk szusszanni kicsit, és élvezni a kilátást. Felhők nélkül, nem is rossz:)
Az utat folytatva, megérkeztünk az Edelweisspitze-re, ami egyben a Grossglockner Hochalpenstrasse legmagasabb pontja. Itt is, mint a Glocknernél, zsúfolásig telt parkolók, és tömeg fogadott bennünket, de a kilátás mindenért kárpótol. 
Tisztelettel adóztunk azoknak az őrülteknek, akik képesek voltak idáig biciklivel, sőt, némelyikük gyalog feljönni.
Továbbmentünk Fuchs, majd Zell Am See felé, itt fordultunk a Gerlos irányába. Ne kérdezzétek, hogyan, de itt sikerült az egyetlen olyan útra tévedni, ami az otthoni viszonyokra emlékeztetett, viszont legalább ugyanolyan kanyargós volt, mint a többi, jó minőségű... Alig vártuk, hogy vége legyen... Utána viszont ismét örömmotorozás következett, a Krimml vízesés fele. Sajnos már későre járt, így a vízesést nem néztük meg közelebbről, csak az egyik pihenőben csináltunk pár képet.
Ennél a megállásnál derült ki, hogy a kapunál a hölgy elfelejtett matricát adni a belépők mellé. Márpedig anélkül sehova tovább! Különben is, baromi jók a kanyarok vissza a kapuig... A hölgy fáradozásainkat motoronként rögtön nem is 1, hanem 2 matricával honorálta:)
Innen aztán tovább, Krimml előtt elmotoroztunk, aztán vissza Zell Am See irányába. Fuchsnál megálltunk, tankolni is kellett már, és elkezdtünk tanakodni, merre tovább? Kicsit késő van, jó lenne világosban hazaérni, de a hegyet megkerülve? Hosszú is, unalmas is... De miért ne mennénk megint a hegyen át? 2007-ben is erről az oldalról mentünk fel elõször a Glocknerig, felfelé még élvezetesebb is, mint lefele, az idő is tiszta, biztos nem kell vízisíelni a kanyarokban... Hiába közeledett a nap vége, erre valahogy senkit nem kellett bíztatni:) Így aztán, a délutáni, lemenőben lévő nap fényében, még egyszer végigélvezkedtük a 36 hajtűkanyart, aztán a már jól ismert úton, Winklern fele, hazaindultunk.
